OBH Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa

JÖVŐ NEMZEDÉKEK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA

dr. Fülöp Sándor

Keresés      
 Rendezvények  > 2011

Czippán Katalin, irodánk munkatársa „A tanulás a fenntarthatóságért társadalmi szolgálat révén” címmel tartott előadást „A közösségi szolgálat, önkéntesség jelene és jövője az oktatásban” témában megrendezett konferencián Budapesten

Irodánk stratégia és tudományos főosztályának vezető-helyettesét a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum által 2011.január 22-én szervezett egész napos konferenciára hívták meg előadónak.

A konferencia felkészítette az érdeklődő pedagógusokat a társadalmi szolgálat tárgyában kiírt pályázat megírására és a tervezett projektek megvalósítására. A hazai lehetőségek és tapasztalatok mellett, szó esett a közoktatásban gyakorolt önkéntesség nemzetközi tapasztalatairól, a szociális kompetenciák, mint a szolidaritás, a megértés, az együttműködés fejlesztéséről, az önkéntesség és a fogyatékosságügy kapcsolatáról, illetve az EU-ban 2011-ben meghirdetett önkéntesség évéről.

Több előadó hangsúlyozta a társadalmi szolgálat önkéntességének jelentőségét, különösen azért, mert ez jelenleg nem része a hazai társadalmi kultúrának. A társadalmi szolgálat hagyományainak kiépítésére megfelelő időre és türelemre van szükség. Az önkéntességhez szükséges a nyitottság, a tájékozottság, a fogadókészség mind a „segítő”, mind a „segített” vagy pozitívabb megfogalmazásban mind a kezdeményező és mind a partnerei részéről.

Czippán Katalin előadásában kitért arra, hogy a társadalmi szolgálat elsődlegesen a szociális érzékenységet, készségeket és tudások erősítését, fejlesztését célozza meg.

Azonban felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy a világ összetett, ahol a gazdasági, a társadalmi és a környezeti válság, illetve azok elkerülésére és megoldására vonatkozó cselekvések egymást erősítik, vagy nem rendszerben gondolkodva gyengíthetik. Ezért különösen fontos, hogy a tapasztalati tanulást segítő foglalkozásokat úgy kell megtervezni és megvalósítani, hogy abban a világ összefüggéseiben látszódjék és megtapasztalható legyen. Például: egy park rendbetételekor, fásításkor, egy épületen a javítási munkátok elvégzésekor, bármilyen eszköz vásárlásakor a környezetvédelemi szempontok szem előtt tartása nem a környezetvédők luxusa, hanem magunkért és a jövő generációkért mindannyiunk kötelessége.

További példaként említette, hogy a hulladékgyűjtés nagyon demoralizáló akkor, ha a gyerekekkel szedetik össze a felnőtt társadalom felelőtlenségéből adódó szemetet. Azonban előremutató kezdeményezés lehet a település életében akkor, ha ezt a kicsik és nagyok közösen teszik. Fontos ugyancsak, hogy felnőttek és gyerekek együtt beszélgetessenek el arról, hogy a szemét miért keletkezett, majd az akció folytatásaként közösen dolgozzanak ki egy tervet arra, hogy a jövőben ne kelljen újra és újra a szemetet az utcáról, folyópartról, közterületekről összegyűjteni.

A főosztályvezető-helyettes hazai és nemzetközi példákat hozott fel arra, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok hogyan egyeztethetőek össze az oktatásban, például: a holland „People, Planet, Profit” (Emberek, Föld, Nyereség) programban a résztvevő gyerekek maguk keresnek egy olyan környezeti problémát, amivel úgy gondolják, hogy foglalkozni kellene. A témát mind a három terület szempontjából körbejárják, majd a problémára közösen kis csoportban keresnek megoldásokat. A gyerekek készíthetnek interjúkat önkormányzatokkal, az utca emberével vagy bárki érintettel. Amennyiben lehetőségük van rá, a résztvevők el is végzik a munkát (pl. egy játszótér karbantartása). A helyi vállalkozók, üzletek tulajdonosai, rendőrök, tűzoltók és egyéb szervek örömmel veszik a gyerekek tanácsait.

A fenti és a többi ismertetett példa is azt mutatja, hogy ha a gyerekek maguk választják ki a megoldandó helyzetet, akkor motiváltakká válnak, ha kiadják nekik, hogy min dolgozzanak, akkor azt a problémát nem feltétlen érzik a sajátjuknak. Ezért fontos szempont, hogy résztvevőket már a társadalmi munka, társadalmi szolgálat megtervezésének folyamatába is be kell vonni, a projekt közben is, de a végén mindenképpen időt kell szánni a tapasztalatokból való tanulásra, a közös értékelésre is. A közösségi szolgálatban nyilvánvaló válik, hogy a klasszikus „mindent tudó, megmondó, oktató” tanári szerepet felváltja a tanulók probléma-meglátását, és megoldását, a tanulói kreativitását támogató, a helyzetekből a gyerekekkel együtt tanuló, segítő tanár képe.

Czippán Katalin biztosította a résztvevőket arról, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája örömmel üdvözli a társadalmi szolgálat támogatását, az egymást segítő, egymásra és a környezetre is figyelő kultúra erősítését, mint a fenntartható fejlődést szolgáló felkészítés egyik fontos elemét.

2011.02.02.
JNOI

Lablec lablec
1051 BUDAPEST, NÁDOR u. 22. Tel.: (06-1) 475-7100 Fax: (06-1) 269-1615 E-mail: jno@obh.hu .::© ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSOK HIVATALA ::.